A hazassag intezmenyet szidtam valamelyik nap Szepnel. Szep nem szolt semmit de lattam hogy nem feltetlenul van ellenere, amit mondok. Mig folytattam a pattogast, o a naptarat nezegette es hangosan tunodott:

- Mit is javasolhatok Onnek?...

-Gondolom nem hazassagot?...-valaszoltam spontan.

Szep kicsit zavarba jott, nagyon edes volt.

A hazassag-undorom megszamlalhatatlan elmenybol jon, ebbol a legfrissebb a fonokomhoz fuzodik, akivel aznap egyutt ebedeltunk. Az o felesege is Lovas Ember, nem messze Parizstol, videken van egy idosodo lova. Nem tudta magaval hozni ide, mert nagyon draga a lotartas a regioban. Sajnos a fonokom hozzatette: "Amikor velem osszehazasodott, ugyis tudta, hogy a lovat nem hozhatja, megmondtam neki. " Felfordult a gyomrom.

Szoval ezert hazasodunk? Hogy a masikat a szabadsagaban korlatozzuk? Abban amit szeret? Hogy megmondjuk neki, mi az elsodleges ertek, es csak ez, es csak ugy, es csak akkor? Mégis mit kepzelnek az emberek, hogy birtokolhatjak a masikat? Milyen hazassag az, amiben valaki eleve igy kezd?

Nem a fonokomrol beszelve, hanem magam korul latom, hogy minel idiotabb egy ember, annal biztosabb a dolgaban. Rendben, ezt mar ot evesen is tudtam. De sajnos ujra es ujra radobbenek. Akik ernek valamit, akik gondolkodnak es ereznek, akik kerdeseket tesznek fel a vilagnak, nincsenek meggyozodve semmirol. Mert nem is lehet semmirol meggyozodve lenni. A halalon es a szuletesen kivul semmi se biztos.

Valamit le akartam irni mar regota- az uj auto vasarlasa kapcsan. Zoro segitett a megveteleben, nem anyagilag persze, csak technikailag ellenorizte mielott kifizetnem. Zoro is azok koze az emberek koze tartozik akik meg vannak gyozodve rola, hogy mindenki csak az ovekre kivancsi.

Ahogy jott szembe velem a Hyundai szalon elott, ahogy kiszallt a mercedesbol, elfogott a rosszullet.

Zoroval egyutt dolgoztam ugy het-nyolc eve, abban a korszakban amikor szinhazaztam es csak beugrottam szocmunkaskent neha a korhazba, kereset-kiegeszitonek. Zoro orvos volt ugyanitt. Volt egy rovid ideig a szeretom is. Ez a het-nyolc ev nem telt el anelkul hogy az ido vasfoga rank irta volna, amit akart. Ram is, ra is. Csak Zoro vak, en pedig nem vagyok. Hirtelen annak lattam, ami: egy kover, oreg, arab pasinak, aki mindenkeppen kivul akarja hordozni a presztizset es ezert merciben feszit. Ha nem uralkodtam volna magamon, azonnal elrohantam volna. Amikor kozelebb ert, lattam hogy hallokeszuleket hord. Mintha kest martottak volna a szivembe.  Zoro ugyanis, es ez nincs ra irva, remek orvos. Lelkesen es idot nem szamlalva gyogyitja es segiti a matuzsalem-koru pacienseit. Arra gondoltam, hogy a szalonban nyilvan azt hiszik, hogy a szeretom-hogy a Kelet - Europai csaj penzert lefekszik a loves, kover arabbal. Pedig dehogy. Es arra, hogy megvetnek mindkettonket, mikozben kifogastalan udvariassaggal, mosolyogva megmutatjak az autot, amit dehogyis Zoro vesz, es dehogyis biztositja maganak a szexet imigyen, cserebe.

A sajat magam borzalmas eloiteleteimmel leptem be amit afele hordoztam, aki segit nekem es akit eleg jol ismerek. Aki fele az eloiteletnek kizarva kellene lennie, hiszen ismerem. Hiszen nem is vagyok eloiteletes ember. Hiszen, illetve, talan, mégis.

Zoro meg van rola gyozodve hogy kell a noknek; mikozben mindket noje a penzert volt vele. Az egyiknek tobb esze volt mint a masiknak: azonnal teherbe esett tole. Aztan szetteptek ot; az ex meg a leendo gyerek anyja. Az ex hosszu valas soran eleg komoly osszegeket gombolt le rola, miutan elhitette a birosaggal, hogy egy artatlan, atvert Orosz szuzlanyka. Valoban szerelembol ment ferjhez: Zoro penzebe volt beleesve. Zoro meg allandoan felrelepett. Azzal, aki eppen jott: az emeleten levo apolonovel, a barpultos lannyal, velem.

Mostansag menekul otthonrol: az orszag barmely pontjara elmegy dolgozni, csak ne kelljen a Zasszonnnyal lenni. Igy kerult valahova Bordeaux kornyekere harom honapra, egy helyettesitesbe. A feleseg persze tudja, kivel van dolga, a cel, azaz Zoro megtartasa erdekeben azonnal bealdozott egy gyereket.

A kislany, amikor ket evesen betotyogott az irodamba, riadt tekintettel nezett ram es az apjahoz huzodott. Nem dijjazta, hogy a papa velem csalja az imadott anyjat. Szegenykem, nem termett neki semmi noi baber ott: Zoroval addigra mar a fel korhaz lefekudt ( a masik felet a paciensek alkottak).  

Aztan meg: mirol nem alkotnak velemenyt az emberek. Amikor belulrol latsz egy kapcsolatot, es kulso emberek mondanak velemenyt, elkepedten rohogsz. Velem legalabbis ez tortent a napokban.

A legnagyobb csalok, szelhamosok jatszak az aldozatot, akik nem hogy nem tehetnek semmirol, de meg csak nem is sejtik, miert megy el a masik. Nekik vajon milyen ok lenne elegendo?

...Olyan ez, mint amikor kivaloan beszelsz egy nyelvet, es valaki azt mondja neked, o is. Aztan kiderul, hogy nem kepes elmondani, hogy hivjak, de azert mond valamit. Akar el is lehetne hinni. Ha nem tudnam, hogy nem igy mondjak, es most nemetul probalsz beszelni angol helyett. De az se megy.

Ijeszto szamomra az emberi tudatlansag es az a magabiztossag, amivel az emberek "nyomjak a hulyeseget", ahogy egyik exem fogalmazna, aki mellesleg szinten azt nyomja. Es az is ijeszto, ahogy masok atverik oket. Kacagva. Siman. Mindenfele lelkiismeret-furdalas nelkul. 

Kivancsi vagyok, ha valaha felnyitnank az agyukat, a szivuket, mit talalnank benne. Nem tul sok biztatot, hélas.