Szombaton volt idom a fedetlen palya homokjaban ulve ujra arra gondolni, milyen szerencsem van hogy eppen Gardie a lovam. Harom honapos kora ota ismerem, amikor meg egy kis kremecske volt, erdeklodo, kedves, jol kezelheto. Azota nagylanyosodik, ertelme tavoli csillagkent ragyog, akarata vassa…

Pontosan ma husz evvel ezelott az utolso is leerettsegizett kozulunk. Husz eve es egy napja delelott bekerultem szobelizni, vazlatot irtam mindenbol; negyen, talan oten voltunk benn diakok es vagy tiz tanar vart rank. Magyarbol Petofit huztam. Elozoleg pedig a harom temabol orola irtam. Kidolgoztam…

hosszu, az elmult honapokban rohanas vagy roham-szeru munka utan- ami foleg engem jellemzett-, ma megnyitottuk a masodik reszlegunket. Minden gyakorlatilag nekem koszonheto, amire buszke vagyok, meg ha ma orult fejfajast is okozott az ebbol adodo stressz. Iskolakezdeses, huvos, osz-illatu nap volt…