hosszu, az elmult honapokban rohanas vagy roham-szeru munka utan- ami foleg engem jellemzett-, ma megnyitottuk a masodik reszlegunket. Minden gyakorlatilag nekem koszonheto, amire buszke vagyok, meg ha ma orult fejfajast is okozott az ebbol adodo stressz.

Iskolakezdeses, huvos, osz-illatu nap volt ma. A szel nem az egyeduli volt aki a fakat tepdeste. Az epitkezeskor atvagtak ot nagy fa gyokeret, amelyek sajnos igy meghaltak. A mai, valodi viharnapon kivagtak a hatalmas fakat. Reggel kilenckor mar javaban vagtak a szep koronakat. Tizkor szalingozni kezdtek az emberek. Santikaltak a kis batyujukkal, kisertek oket kizsigerelt, idosodo szulok, aggodo anyak adtak at nekunk fogyatekos felnott gyerekeiket. JB ragyogott a boldogsagtol, nagyon izgult hogy johessen. Lelkesen nekiveselkedik otszor a mondatanak, nem adja fel, addig ismetelgeti mig megertem, majd elnezest ker amiert nem tud erthetobben beszelni. Osszenezunk Szippel, mi szegyeljuk magunkat.  Megerkezik M., idos apjaval aki mindent elfelejt. M. Megkonnyebbul, mikor elmegy bar marasztalom egy kavera: ismerd meg, akik a lanyoddal fognak dolgozni. De mar megy is. Az ajtobol sarkon fordul: elfelejtette mondani hogy a lanyat naponta meg kell szurni. Es ezt most mondja? Kerdezem tole. De leakasztok egy apolonot a vilag vegerol. Azonnal indul. Szerencsere az ampullakat megvettek idefele jovet. Es fel is van irva receptre. 

Harom fele szaladunk. Szip D.-nek segit. D arnyeka onmaganak miota egyszer egy csodalatos, meleg nyari napon a gyerekeivel hevereszve a tengerparton egyszercsak megallt a szive. Visszatert kozenk, de orokre elvesztette onmagat. A batyja hozza el, remenykedik, biztatja occset: itt majd szerez maganak baratokat. Allnak tetlenul, nem birnak elbucsuzni, nem birja ott hagyni. Hivom oket tizoraizni, egyutt. 

A folyoso masik vegen H. fogadja az apolonot. K. egy pillantast vet a receptre, ramosolyog M.re es mar fertotleniti a kezet. Szip elszivarog. JB varja a konyhaban, Szip tiszta arcan megfeszulnek az izmok hogy megertse JB-t, aki mosolyogva ujra kezdi. 

K.nak szabatkozom. Nem tudtuk a szurast, ne haragudj. Eljon hozzank, amikor csak kell.Hisz bennunk. Hisz abban, amit egyutt tudunk megtenni. 

A folyoson P.all es morog. Egy ferfi es egy no kiserik, tanacstalanok, duhosek. Odarebbenek. En vagyok a fonok. Az egeszert en felelek. Ok meg a partnereink, elkisertek P.t, aki all es morog es serteget mindenkit. Osszevillamlom a ferfivel: o is vezeto, es fel hogy P elviselhetetlen lesz, de nem tudja ravenni hogy ne legyen kellemetlen. A non latszik a kimerultseg mig a ferfi tartja magat. Fonok, nem hibazhat. Pedig orditana. Kiosztana P.-t , akiert mindent megtesz, az pedig a kutyaba se veszi.

Ramosolygok. Harmincas, szexis, jokepu, szabadnak tuno peldany fekete hajjal, markans vonasokkal es eberen-jatekosan csillogo, kek szemmel. Finoman rajzolt alakja van, nyulank, vekony, arad belole a ferfi-hormon, megzabalnam ha lenne ra ido. Szabadulni akar P.tol bar vette az adast; kinkeservesen visszautasitja a kavet. Remelem, hamarosan talalkozunk. -Nezek ra athato tekintettel, mire az ove atmelegszik; de ott van vele a kollegaja, nem lephet de leheletnyit ramragyog. En is, valaszolja. Szip becsuszik a kepbe, inge felso gombja nyitva, egy igazi csodat hordoz alatta, bar sejtelme sincs rola. Int nekem, ertem ot egy negyed mozdulatbol: Valaki megint Megerkezett. Nem tudom hogy dolgoznak, ha ugy mint maguk az remek lesz, mondja P. cinikusan. A ferfi kezet nyujt neki: vegyuk ugy, hogy ez a mondat a viszontlatasra. Sut belole az erofeszites hogy ne vagjon vissza, bele kapaszkodik a mosolyomba, megint ferfi lesz, arcomba vagja a hormonjait. Elbucsuzom tole, talan orokre. 

Megint erkezik valaki. 

Aztan egyedul maradok vele.

Elozoleg futok a specialis agyakert, a profi matracokert, egy TB kartyaert, es M.apja utan. 

Majd ebedelunk L.el. L idos de meg sok ideje lenne, meg jol lehetne, ha nem lett volna keservesen koraszulott hatvanot eve. "Mindig azt gondolom hogy van remeny, aztan rajovok hogy csak illuzio volt. Mar nyolc honapja hogy ezt csinaljuk. Korhazban van, aztan hazajon, aztan ujra korhazba kerul. Es mindig hittem, hogy jobban lehet. -csurog a konnye mikozben eszi a lencset.- Szembe kemm vele neznem hogy meg fog halni. Borzalmas volt ma bemenni hozza es elbucsuzni tole. Megegyeztunk hogy nem elesztjuk ujra, hagyjuk elmenni. En pedig egyedul maradok. Egyutt akartunk ide jonni elni a felesegemmel, de mostmar egyedul jovok. " 

Kinn zuhannak a foldre a halott fak.