Az elmult ot hetben nem irtam, mert rengeteg dolog tortent. Ez elegge ellentmondasos, de csak kapkodtam a fejem az esemenyek forgatagaban.

A Veggel kezdodott. Kihuztam a labam a munkahelyemrol es Szypet kirugtak.Rogton masnap. Arra hivatkoztak hogy tiszteletlen a vezetessel es rossz csapatjatekos. Nem volt ellene semmi igazi bizonyitek, csak H.bement es tett rola hogy az igazgato azonnal csekedjen. Ragozhatnam hogy mennyire igazsagtalan es mekkora hibat kovetett el az igazgato; amikor mindenfele bizonyitek nelkul sulyos hibat fogott ra es egy nap alatt eltuntette anelkul hogy a tobbi vezeto tudott volna rola: neki jo oka volt arra hogy eltegye kedvenc faltoro kosomat lab alol. Sok  vizet zavart: G.onteltseget, H. tehetetlenseget, az igazgatonk alkalmi tisztessegtelensegeit.Szypi ugyanis mindezekre raerzett es nem volt kepes befogni azt a csinos, fodros babaszajat. 

Aztan az igazgato elment  nyaralni es mindenfele informacio nelkul magamra hagyott harom hetre. Az informacion  kivul meg egy valamit nem hagyott: embert a munkara. Ossze-vissza elfogadta mindenki nyaralasi kerelmet, es nem gyozodott meg arrol, ki fog a fogyatekos emberekkel dolgozni. Ezert aztan harom hêtre ott talaltam magam a kommandnal ember nelkul. Szypi nelkul,is. Cserebe egy brutalis elmebeteggel. Visszaerkezesem hajnalan hihetetlen viharba kerultem egy nagy hajoval, amit nekem kellett elnavigalni zéro segitseggel, biztonsagi ov nelkul. Volt minden a harom het alatt: beragadt lift, nem eleg penz a bankszamlan arra hogy kajat vegyunk a rank bizottaknak, egy panikolo kollega akinek a csaladjat valami zavaros drog-ugy miatt megfenyegettek ezert fel akarta bontani a szerzodeset azonnal, egy masik, ot honapos terhes kollega orult gorcsokben fetrengve, es ha mindez meg nem lett volna eleg: egy kessel hadonazo elmebeteg, egy fiarol hallani sem akaro anyaval, ot allig felfegyverzett rendorrel, ( a keses orultunkkel targyalni jott rendor imadnivaloan csinos volt)  a mentokkel, kezuket hol moso, hol dorzsolo partnerekkel, es egy talpig szeplos, magas pszichiaterrel aki hajnal negykor az ugyeleten kinezett a szemuvege felett es ketsegbeesetten annyit kerdezett: " Mit akar maga tolem?" 

Szypi rosszul elte meg a kirugasat. Belogott hozzam. Az irodamba. Tobbszor. Ma vegzett es nem engedtek meg azt sem, hogy elbucsuzzon. Ezert elmentunk sorozni. Csodalatosan vonzo es joszagu volt. "Azert jo volt ez a hat honap egyutt" vigasztalta magat. Elnevetgeltunk azon hogy egyszer ertekezleten felfortyantam ra: tudod hogy bosszanto vagy ?! " O pedig csipobol visszavagott: "Akkor mar ketten vagyunk!" aztan elpirult es dacosan nezett ram. Dobbenten rameredtem es elnevettem magam. Az en kis faltoro kosom. Hanyszor fog meg keservesen fizetni azert, mert ugy gondolja, addig veri a fejet a falba, amig az egyszercsak elugrik elole. Szeretne stabil lenni, kicsit nem koltozni, biztonsagban erezni magat- de megis Imad kalandozni. 

Mikozben a sort itta, es en almodozva nezegettem az izmait, azt javasolta, menjunk el egyutt lohaton vilagnezobe. " Talaltam ket szamarat is, az hozna a holminkat." Elmennek vele es vitatkoznank, reggelente morogna mig  kavehoz nem jutna; rengeteget nevetnenk, es szabadok lennenk. A kalandorok szabadok. Lelegznem be  a lelket, az elni akarasat, a forrosagat. 

Megolelt es azt mondta: az Isten vigyazza lepteid. Es elvaltunk. Minden bizonnyal orokre.

A te utadat is az Isten vezesse, draga szerelmem.