Szombaton volt idom a fedetlen palya homokjaban ulve ujra arra gondolni, milyen szerencsem van hogy eppen Gardie a lovam. Harom honapos kora ota ismerem, amikor meg egy kis kremecske volt, erdeklodo, kedves, jol kezelheto.
Azota nagylanyosodik, ertelme tavoli csillagkent ragyog, akarata vassa kovacsolodik. Nem ker, hanem kovetelozik es mindent meg kell vele targyalni. Nyafog, tesztel, es allandoan azt kerdezi: "Miert?" Bar a cumi meg kilog a szajabol, nagyon tudja, mit akar. Eppen csak a babajat nem hurcolja az orakra.
Szigoru sajat ritmusa van. Nem lehet csak ot ugy elvinni barhova, elobb idot kell tolteni vele; atlepelenkazni, megetetni, megitatni, es a cumikat bedugni a szajaba. Utana talan mehetunk. Menet kozben megall beszelgetni a lovakkal egy kicsit, meg fuvet nassolni az ut szelerol. Egy jo ideig felagaskodott ugyanazon a helyen, nem messze a legelotol ahol lakik, de mara mar tulleptunk ezen.
A tanulasi folyatamban szetszort. Nezeget mindenfele, megprobal maganak fuvet csenni, ranyerit az arra jaro lora. Turelmetlen es nagyon ertelmes. Mindent gyorsan megert es ugyesen megcsinalja; de amikor nagyon megdicserem, tobbet nem hajlando ujra csinalni. Ilyenkor lecovekel a palya kozepen es hulyenek tetteti magat. Kepes zsirafnyi nyakat ereszteni mert huzom, de nem mozdul. Ha duhong, olyan erovel csapkodja a labat a foldhoz, hogy egyszer kette repedt a korme. Kozben nyerit es fel-le vagdossa a fejet.
Szoval szombaton ultem a homokban, mikozben a csillagos ertelmu nyeritve fel-s ala vagtazott az egesz lovardaban. Elozoleg a szaron valo ugetest gyakorlotuk es nagyon ugyes volt. Mar nem volt kedve megfordulni, de eroltettem. Egy darabig allt mint a covek, en meg helyben turtam a homokot a labammal, mint egy rajzfilm- figura aki valami nehezet probal elhuzni. Guardie egyszercsak megindult, elore ugrott vagtaban, majd elbakugralt mellettem, es bal hatso laba leduletbol a bordaimban vegezte. Elallt a lelegzetem, es nem is nyertem egyhamar vissza. Aki tudja, milyen amikor egy lo megrugja, annak nem kell meselni ezt az amugy nehezen lefesheto allapotot; aki nem tudja, az szerencses. A beleim majd' kifolytak a hatamon. Guardie meg ugralgatott nehanyat szabadon, majd visszafordult es hirtelen megremult. Azt sem tudta, hova szaladjon; ezert lerohant a tobbi lohoz, majd megfordult es a baratnojehez rohant, aztan a noverehez; aztan vissza. Annyit eszleltem, hogy idonkent egy kiscsiko kondenzcsikot huzva maga utan elvagtat nem messze tolem. Ketsegbeejtoen kivulrol lattam a helyzetet, ahogy ulok es varom hogy a majam visszamasszon a helyere, mikozben egy kerge kis spanyol lovacska sikitva rohan fel - s ala.
A tobbi lovas megfogta ot, majd egy fel ora mulva en is bementem a mezore hozza. Messzirol szidtam, o meg lehajtott fejjel alldogalt az egyik sarokban. Nem kozeledett felem, de amikor odaertem, megnyalogatta a kezemet.
Azert elvittem lezuhanyozni. Erezte hogy tulfeszitette a hurt, ugyhogy angyalkakent vonult mellettem, ensohanemlegelekcsakugy -arccal. Elete elso zuhanyaban az egyik nagyon tokos loapolo csaj segitett, aki kiabalt es masodszorra pofozott; dicsert es simogatott amikor Guardie jol viselkedett. Mindenesetre nem kezdte el magyarazni neki, hogy jo kislanynak kell lennie, es nem alkudozott vele ("ha jo vagy, jo sokat legelunk majd!"), mint en szoktam. Ennek hala Guardie, miutan vegig tancolta a zuhanyban az egesz helyseget, duhosen csapkodott a labaval, minden lotol sikitva segitseget kert (a vegen az egesz istallo osszes lova ot nezte), vegul mégis megnyugodott es egeszen le tudtam zuhanyozni.
