Ma fiatal Brazil kollegam, Csarli elmeselte, hogy az En kicsi ponim cimu sorozatot nezi rajongva estenkent. A tortenet Ponivarosban jatszodik es a ponik varazserovel birnak. A fohos poni iskolaba jar ahol azt tanulja, hogyan kell viselkedni, baratokat szerezni. Van egy baratja, aki el tudja zavarni a felhoket, es egy masik baratja aki sarkany bebi.

Ki mondta hogy fonokkent tobbe nem tanulsz?....

Megvan a harmadik kollegank a harmadik reszleg megnyitasara. A csapata fele szinten osszejott, ugyhogy most megint 6 nehez het jon; nemhogy szabadsagra nem mehetek, de teljesen egyedul kell megnyitnom a reszleget. T. egyre jobban kiiratkozik mindenbol, mert hogy a harmadik gyereket varjak- es ugy viselkedunk vele mintha o lenne terhes. Raadasul a legnagyobb viharban fog megszuletni a harmadik baba, es o egyszeruen elmegy ket het szabira, mintha semmi dolga nincs. Zero javaslat, zero allaspont, de meg a sarokpontokat se birja meghatarozni. Mintha nem is lenne igazgatonk. Viszont visszautasitja hogy az alapitvany tanacsanak elnoket (aki az o fonoke) hivjam segitsegul. amikor komoly dologrol van szo. Szerinte majd elboldogulunk. Ami azt jelenti hogy oldjam meg a problemat, mikozben o veresre ragja az ujjait a vezetoin. Kezdem sajnalni.

Ami a harmadik ifjut illeti, elt Irakban, Sziriaban es Szaud-Arabiaban. Letrehozott tobbed magaval valami segito szervezetet haborus ovezetben. Elt Spanyolorszagban, Irorszagban vegzett egyetemet, es az anyja mexikoi. Hamar ki fogja lyukasztani a plafont nalunk. Vagy kezelhetetelen lesz, vagy igazi tamasz.

Melyebben nem ismerem meg, de azt erzem hogy nyughatatlan ertelmu, es ha nincs lekotve allandoan, elalszik. Iszonyatosan lelkes, faradhatatlan, ugrandozik a farkan. Halali humora van. Egyszoval hasonlit ram, csak en mar a faradt verzio vagyok.

Ellenallhatatlan mosolya van es nagyon csinos; magas, nyulank srac. Persze csak 26 eves. Tulteng benne az onbizalom. Meglatjuk, csak a szaja nagy-e, vagy a munkabiro kepessege is. Mindenesetre o az egyetlen reszlegvezeto, aki annyira strukturalt gondolkodasu, hogy elore kepes tervezni, es elkerte a dossziekat; a tobbieknek le kellett nyomni a torkan az informaciokat.

Ugy erkezett meg az irodaba, mint egy kolyokkutya: begurult. Felem szaguldott es meg akart puszilni koszonos keppen, de en nem ereztem a puszilkodast, ugyhogy kezet nyujtottam neki, o meg csalodottan visszapattant.

Este D. szuletesnapjat unnepeltuk es az egyik lako csinalt rolam egy nagyon rossz kepet az o telefonjaval. Baratsagosan ramosolyogtam es azt mondtam neki: "ha holnap meg itt akarsz dolgozni, ezt a fotot letorlod." G.I Joe szivbol nevetett. 

Hiaba, ha nokent noket kell menedzselned, kezdhetsz terden allva imadkozni. Es ha nokent ferfiakat, akkor is. Csak mast kersz az imaidban.

(Ez az egesz bejegyzes zarojeles, nem is fontos; illetve eppen ez a fontos talan az eletben. Szerencsere hiszek Istenben, ez akadalyoz meg abban hogy annak kepzeljem magam; ezert aztan nem hiszem, hogy en vonzottam volna be, de

 Szypy helyere jott egy ra nagyon hasonlito srac. Egbekiallto hogy csak nekem tunik fel. Ovakodom barkinek elmeselni. Nevezzuk J.nek. Epp ugy huszonharom eves, epp ugy onkentes volt egy kereszteny misszioval, csak o Sziriaban, a borzalmak es haboru kellos kozepeben, mig Szypy Madagaszkaron. Egyetemet vegez es gyakorlatra jelentkezett hozzank. Kulsoleg is hasonlit Szyp -re, de annak hanyag eleganciaja es borongos lelki kuzdelmei hianyoznak belole. Helyette nyitott es naiv, tunderi kis pofija van, szeles valla es nyalcsurgatoan csinos feneke. Es athato, fuzold szeme. Nekiallt asztalt csinalni- mint ahogyan az elso csapatet Szyp csinalta meg. J. megszerezte a tervrajzot es nehany nap alatt ott allt az uj asztal a masodik csapat szalonjaban.

Tegnap, mikor a csapattal ebedeltem, es a kavemba tejet akartam onteni, kivette a kezembol es megszagolta hogy nem romlott -e meg. Ez utobbi sok volt mar az en gyenge noi szivemnek, de azert... 

Szyp esetebol tanulva probalok ezer meter tavolsagot tartani a szivemben, mikozben persze dolgoznom kell vele, tehat kotelezoen kozel allok hozza. De nem, nem engem meg magamnak megegyszer az ilyen jellegu storykat. 

Zarojel bezarva. )

...nagyon reg nem irtam.

Irthatnek a Karacsonyrol (de inkabb ne!), es persze a tunemenyes Guardie-rol. Guardie nem bejegyzest vagy fejezetet; konyvet erdemelne az okossagarol, aranyossagarol es arrol ahogy megertette, hozzam hasonloan, hogy mikor mi all az erdekeben.

A legjobban mégis a munka az, ami a bennem levo jovest-menest kifejezi. Mostmar egy  eve, hogy megnyitottuk az intezmenyunket, es egy eve hogy ismerem azokat a kollegakat akik velem egyutt vagy eppen utanam erkeztek (en voltam a harmadik az egesz csapatban; ma husz korul vagyunk; es otvenen leszunk mire mindent kialakitunk).

Nagyon erdekes csapatokat alkotunk, erdekes emberekkel (erdekes hogy ez egy ember!), es elkepzelem ahogy Isten nevet vagy a fejet csovalva nez le rank, ha egyaltalan torodik velunk, de azt hiszem, voltakeppen igen, mint mindenkivel.  

Irdatlanul kicsik vagyunk es a pancsolunk egy kicsi pocsojaban, mi emberek. Mindenki taktikazni probal, tobbe- kevesbe tisztessegesen vagy tisztessegtelenul, gyengen vagy eroszakosan probaljuk kicsikarni az eletbol amit lehet.

Ha csak a vezeto csapatra, negyunkre (otunkre a titkarnonkkel akinek jocskan van mindenben szerepe, ha informalis is) gondolok: a kezdeti nagy szovetseg fiatal igazgatonk es M. kozt meggyongult es neha bunyoba csap at. M.nek volt helye azonnal, mert o erkezett masodiknak; mindent megtett hogy ne tartozzak bele szerelmes kettesukbe. M. szemfenyveszto, de abban nagyon ugyes. Meglehetosen sok konkret tudasa van amit az egyetemen tanult meg; ezeket a leglatvanyosabb pillanatban bedobja. Nem feltetlenul amikor kell; mert az elsodleges tudasa sajat maga eladasarol szol. Ekozben pedig frusztralt. Diplomaja szerint igazgatonak kellene lennie de nagyon fiatal, remesen eroszakos, nyiltan es hatulrol is alaas embereket. Isten mentsen tole mindenkit hogy hatalmat kapjon. Ha valamit nem tud, hat meggyozoen bloffol. Erdek szerint ide-oda tancol, es nem dolgozni szeret hanem dolgoztatni. Nem veletlenul veszi korul magat tobb gyakorlatossal, akik ugralnak neki; az eredmennyel pedig szerenynek tunoen villant amikor mindenki jol latja.  

En ennek nagyjabol az elletetje vagyok. Csak azt mondom amiben biztos vagyok. Ezert sokszor kevesebbet, mint amit tenylegesen tudok. Szeretek inkabb megegyszer utana nezni. Nem keresem a feltunest es a kettes kapcsolatban jobban tudok ervenyesulni tudas szempontjabol, es jobban tudom befolyasolni az illetot. Egy csoportban eleg egy rosszindulatu ember, szetverhet mindent amit csinalsz. Tanultam a csoportokat kezelni, sokkal tudok is banni de az aljassag ellen nehez orvossagot talalni- egy aljas ertekrendszerint mukodo csoport rovid uton kivegez egy vezetot. A csoport hal ' Istennek csak ritkan tudja, micsoda hatalma van. Szamit nekem, hogyan kommunkalok a masikkal, azt akarom hogy nyertes-nyertes jatszmat jatszunk; M- el ellenetetben aki ezt a mufajt nem is ismeri. Lassan felorlodik az egyre vadabb ellenallason; szovetsegese csak E, titkarnonk, aki valami miatt rettentoen elfogult vele. Frusztraltsagahoz az is hozzajarul, hogy rovid ido alatt ketszer vetelt el; es rettenetesen szeretne gyereket.

D. kollegam aprilisban erkezett. A problemakat mindig meg-es vegighallgato, mindent racionalis alapokra helyezo, E szerint kisse merev D. halalra idegesiti magat fonokunkon. A leheto legkisebb kihagas, elfelejtes, hiba is bosszantja es alkalom szamara arra, hogy ravilagitson fonokunk alkalmatlansagara (amelyben az egesz csapat egyert egyebkent). Nem veletlenul: mindennek eleg komoly kovetkezmenyei voltak, hiszen egy kezdo dolgot akarukn felepiteni. Honapokon keresztul kivont karddal harcolt ellene es ugyekert, mig az alapitvany vezetoje le nem allitotta. Azota neman szenvedve soproget gondtalan, eretlen es a feladatara szinte tokeletesen alkalamatlan fonokunk mogott, probalja elsimitani a hibak hullamait.

Ami draga fonokunket illeti, rettentoen fiatal es ez az elso szakmai tapasztalata, tehat az lenne a csoda ha minden siman menne. A baj szerintem ennel melyebben is gyokerezik; megpedig jellemhibakban.

Fonokunk ugyanis merhetetlenul gyava. Barki elott terdre borul, vagy a csata kozepen elmenekul, de csak a sajat irhajat menti, en meg allok ott a hadsereggel kapitanykent es nezem ahogy olyan gyorsan eltavozik hogy kondenzcsikot huz maga utan. Raadasul ha az amugy megbeszelt harcba viszem a csapatomat nelkule, kepes engem hibaztatni. Menekulnom kellett volna vele. Miutan sajnos az en szotaramban a told le a gyatyad az ellenseg elott kifejezes csak nehany honapja szerepel, ez a magatartas nem megy nekem, vagy csak fogcsikorgatva. Rahagyni rahagyom az emberekre a hulyeseget, de a csatat csak nagyon ritkan adom fel amig ki nem buliztuk, amit ki kellett, vagy legalabbis ahhoz hasonlot. Valamilyen eredmeny nelkul nem hagyok el csatateret. Semmi erzeke a stragegiahoz es a meg altalam kitervelt es altala jovahagyott strategiat sem kepes alkamazni vagy kivitelezni. Meg elmeletben sem akar hallani az ero alakalmazasarol: keptelen nemet mondani vagy valamit utasitasba adni. Hihetetlen dolgokat nyel le a hamis bekeert, amiben aztan mindenki azt csinal, amit akar. Mi, tobbi vezeto meg csak allunk es bamulunk ra. Mégis hogyan teremtsunk rendet, ha o engedelyezni a kupit? Mégis hogyan vegyuk ra a csapatainkat hogy megfeleljenek barmilyen elvarasnak, ha az igazgato nem tamaszt egyet sem? T. tokeletesen magamra hagyott ezzel a kerdessel, Viszont fel tolem. Erzi hogy atvennem a hatalmat, ha lehetne. Elemezni mar nem elemzi a helyzetet, azaz nem erti, hogy azert megyek elore a csatasorban, mert valakinek kezbe kell vennie a dolgokat; nem feltetlenul oriasi orom vasarra vinni a boromet az elso sorban (illetve igen, de ez most mas kerdes),  fele annyi fizetesert mint amennyiert neki kellene. Es brutalisan jellemzo jellemvonas: T. vadaszik. Fegyverrel a kezeben, semmit nem kockaztatva elet es halal ura akar lenni, de semmifele megkuzdesre nem alkalmas. Egy igazi vadasz szamomra nem latcsovel lesi es messzirol gyilkolja az allatot; hanem puszta kezzel kuzd meg vele (es persze sok esetben eselye sincs). A vadaszat es a vadaszok olyan jogokhoz akarnak hozzaferni, ami nem az ovek. Csak a sajat eletukkel rendeleznenek, mégis maset is akarjak birtokolni. Ha ez csak puszitassal kivitelezheto, hat legyen igy. A hatalom megszerzesenek es gyakorlasanak ez a legaljasabb, semmifele rizikot nem tartalmazo modja.

Egyebkent erheto hogy szereti a hatalmat. Nincs meg egy ilyen eles, ket oldalon vago fegyver, mint a hatalom. A hires harmasbol a penz a nyomaba sem er, de meg a szex sem, pedig ez utobbinak igazan mindene megvan amire a vonzashoz szukseg lehet. A hatalom a legkonyortelenebb, leggyonyorubb csapda amibe ember valaha beleeshet. Valojaban minel jobban vagyik ra valaki, annal kevesbe jo ha van neki. J.K.Rowling eppen errol ir a Harry Potterben, amikor az elso reszben Voldemortnak nem sikerul megszereznie a Bolcsek Kovet, amely valojaban hatalom - szimbolum. Dumbledor magiaja szerint a ko csak ahhoz kerulhet, aki nem vagyik ra. Harryhez eppen azert kerul a ko, mert nem akarja semmire hasznalni. 

T.messze all attol hogy megertse, a hatalom szolgalat. Pedig a Biblia csodalatosat ir errol: a kicsiknek megbocsajtatik, de akik iranyitanak, szigoruan lesznek megitelve.

Es mégis. Felelme ellenere T. veszedelmes fegyvert adott a kezembe. Talalt nekem egy coach ot, es nem is akarmilyet. Az otlet emogott, hogy teljesen atveszem a csapatok iranyitasat hivatalosan is. De nem a helyebe lepve-hanem alatta, mint eddig. A coach egy nemzetkozileg elismert, hatalmas alapitvany (50 orszagban vannak intezmenyei fogyatekos emberek megsegitesere) egyik aganak volt az igazgatoja 15 evig. Egy oszinte, kemeny, mindenfele kepmutatast mellozo, gascogne -i ferfirol van szo, aki nagyon rafinalt es kifinomult. Ugyanakkor kepes meghallgatni es erdemben reagalni mindenre, amit elmondok neki. Kapcsolatunk mellesleg T.miatt nagyon rosszul indult. T. ugyanis azert hivta ot segitsegul, mert gyavo volt megmondani nekem, hogy az allasom olyan formaban mint most, nem letezhet tovabb. Mint magyarazta, kulso megfigyelot akart. De meg ezt sem volt kepes megmondani nekem o maga: az alapitvany igazgatojara bizta, aki aznap hivott fel, mikorra a randevu ki volt jelolve. A telefonhivas utan fel oraval B. ismeretlenul megjelent az irodamban. Ket orat beszelgettunk, amikozben B. tulajdonkeppen finoman atalt az oldalamra. Utobb elmondta, hogy meglepte az oszintesegem es a problemak, amiket kifejeztem atfestettek a kepet. "Hogy mennyire nem maga tehet a kialakult helyzetrol...az annyira igaz, hopgyha akarja, meg akar vissza is jovok direkt elmagyarazni! " Azt javolta, dolgozzunk egyutt. T. belement. Ahogy haladunk elore, egyre tobb dolgoba engedek neki belaltasat, de nem mindenbe. Megtanitotta nekem, hogyha tullepem a confort zonamat, fegyverrel a kezemben tegyem. Minel jobban fel vagyok keszulve ennek tullepesere, annal messzebb jutok. Fegyver nelkul azonban maradjak a zonaban. Azt is megtanitotta hogy meg kell erositenem a masikat a konfort zonajaban. Ha azt akarom, hogy T. ramhagyjon dolgokat, erositsem meg abbeli hiteben, hogy ez neki lesz jo es neki van erre szuksege. Gyozzem meg rola, hogy nem esik hiusaganak, igazagatoi tekintelyenek baja, ha en megyek az elso sorba. Szerinte nem az az elso erv, hogy masoknak miert jo, ha barmit igy vagy ugy csinalunk. Az elso erv az, hogy miert jo a szovetsegesemnek, ha szovetseget kotunk. Arra is hosszan kitertunk hogy jogom van elvarni valamit valakitol, akkor is, ha az a fonokom. Nevezzem meg pontosan, mikor es milyen helyzetben pontosan mire van szuksegem, minek az eleresere. Taktikakat tanit. Ha valamirol alku folyik, erdemes tobb embert kivalasztani az ertekezlethez; ilyen vagy olyan beallitodasuakat es kommunikaciojuakat. Ha mar nincs targyalas, egyvalaki kepviseli az erdekeket, es nem nyitjuk meg a targyalasi csatornakat. Nem ulunk le egy asztalhoz veluk, megmondani nekik egy zart dontest. A targyalas onmagaban is lehet taktika: elhitetem a masikkal, hogy meg van remeny valamire, ha valami javul- de a mostani allas szerint a dolog remenytelennek latszik. Holott ezekben az esetekben a dontes mar megszuletett. Megtanit arra hogy felismerjem a kulonbozo tipusu embereket, akikhez mindhez mas-mas managgelesi modszer alakalmazhato, es mas -mas kommunikacios feltetelek. A altalam megcsinalt teszt szerint leader vagyok, olyan, aki "addig ugral a farkan amig a tobbieket is magaval ragadja", mondanak nehanyan a csaladbol.

De mindent egybeveve a "jo" tulajdonsag aminek a legkevesbe vettem hasznat az eletemben: a huseg es a lojalitas. Soha, senki nem ertekelte, hogy nem arultam el es az emberekben fel se merult hogy ne aruljanak el ha eppen az allt erdekukben. Egy ideje kezdem erezni a hozzaallasomon, amirol Szep 2010 ota gyozkod. A kozben oszulni kezdo, szemuveget azota tobbszor lecserelo, de meg mindig szexi ingeket hordo Szep vert izzad hogy "megertsem": nem tartozom senkinek semmivel. Nem tartozom huseggel, lojalitassal embereknek akikkel a sors osszehoz. De adhatok nekik ilyesmit, ha akarok. Husegesnek lenni azonban csupan ugyhoz kell lenni-neha. T iranyaban sincsenek illuzioim, de a huseg se fog felvetni tobbet, se hozza, se mashoz. Elsosorban a sajat pecsenyemet sutogetem, bar nem igy indult az elet; inkabb ugy hogy torodjek mindenki massal csak magammal ne. Es ha el kell arulni T.-t, nem fogok tul sokat ragodni rajta. Inkabb az ugyhoz leszek huseges, amiben hiszek.  

Rengeteg behatas es elmeny ert engem ebben az evben. Minel tobb dolog tortenik, annal kevesebb idom van az irasra. De nem csak esemenyekrol van szo.

Az uj munkahelyem tanulasra fonyeremeny. 

Miutan egy eppen megnyilo intezmenyrol van szo, ezert a-tol z-ig mi alakitjuk ki. Mi, vezetok, negyen. Amikor megerkeztem, az egesz helyen osszesen ket asztal es nehany szek volt. Az irodak felszerelesetol kezdve a surgossegi protokolon keresztul à kaja-minoseg ellenorzesen keresztul rengeteg dologgal kellett es kell foglaloznunk.

De igazabol sokkal melyebb es bonyolultabb dologrol van szo. 

Az alapitvany inkabb kevesbe mint tobbe, nyiltan katolikus.  Nem feltetlenul kell istenhittel rendelkeznie a fogyatekkal elo embernek, de sokkal konnyebb szamara a beilleszkedes.

Attol eltekintve hogy szigoruan jogi szempontbol Franciaorszagban szinte torvenytelenseget kovetunk el (megszegjuk a laïcité -rol szolo torvenyt ami elegge sarkos kerdes), a teny hogy az intezmenynek katolikus gyokerei vannak, beleulteti, sot, melyen belegyokerezteti ot valami szamomra uj dologba. Teljesen mas egy aktivan katolikus intezmenyt vezetni, mint egy laikust. Masok az unnepek, de a hetkoznapok is. Fontos szerepet kap a lelki es spiritualis taplalkozas es az egymasra valo odafigyeles. Es egy uj vilag nyilt ki szamomra. Nem azert mert tokeletesen egyetertek a katolikus vallassal, hanem azert mert altalaban kepes vagyok megtalalni es leszurni a jot magamnak. Korulottunk az alapitvanyban egyreszt dusgazdag vezerigazgatok vannak; az orszag legnagyobb epitkezesi cegenek vezerigazgatoja, az xy bank igazgatoja, a legelitebb divathalozat igazgatonoje. Ok foleg adomanyozok, de a csaladjaik, gyerekeik ugyanazon korokben mozognak: az ilyen-olyan ersek korokben ahova nem konnyu bejutni; , à nemzetkozi cserkesz-szovetsegben, stb. Epp igy megvan pl a kommunistaknak vagy a kongoi kozossegnek is a holdudvara. Masreszt van egy masik kor (persze a ketto sokban ateri egymast), inkabb erkolcsileg elkotelezett emberbol allo: ujsagirok, filozofusok, egyetemi tanarok. A legtobbjuk megtalalhato a wikipediaban. Sokan irnak, es nem csak ujsagot. Ennek az uj, gazdag es sokfele vilagnak ami feltarult elottem azzal hogy itt kezdtem el dolgozni, van egy iranytuje, es ez Jésus tanitasa es a Biblia.

Az ember csak ember; a papok is olyanok, amilyenek; de a Biblia kimerithetetlenul bolcs. Olyan koddal van irva, hogy csak akkor ertunk meg bizonyos reszeket, amikor az eletunkben epp annak jott el az ideje. Es akkor valahogy talalkozunk is a szoveggel. Mert akkor az nekunk szol. 

A szolidaritas, az osztozas, a masikban rejlo ertek ujra megtelik jelentessel. De szamomra ennek csak Istennel jelenletevel van ertelme.

Es ezen kivul: mi az igazi osztozas? Vajon az osztozas, mikor az erosebb juttat egy morzsat a gyengebbeknek abbol ami amugy nem is volt az ove? Vagy talan az amikor ketfele osztom azt ami boseges es kijon belole akar tobb resz? Az osztozas nem itt kezdodik, hanem ott, amikor neked is keves van, megis adsz a masiknak. Vagy amikor lemondassz valamirol a masik javara. Mert az osztozas nem a masikrol szol, hanem rolad.

Tegnap lattam a Thor 3-at a moziban.

Akik valoban ismernek, azoknak furcsa lehet hogy egy Thort nezek es raadasul irok is rola. Valo igaz hogy a Marvel nem muvel csodakat, de a Thor cimu film ket dologert mégis a szivem csucske: Tom Hiddleston jatekaert es Loki-imadatom miatt.

Filmkritika kovetkezik.

A Thor 3 egy sorozatba illetszkedik: Thor 1, The Avengers, Thor 2, Thor 3.

Oszinten szolva tartottam attol hogy a film leragott csontokkal fog elohozakodni, es egy uresfeju, izmos szepfiut latunk ujra a kepernyon egy idiota kalapaccsal; es a filmet a mellekszereplonek kinevezett kisteso, Loki cipeli el a hatan, mint akarhanyszor, amikor megjelenik egy filmben. De most eloszor nem egeszen igy van, mert a scenario meglehetosen "jo" (vigyazat, egy Marvel filmrol beszelunk!) 

Eloszor is, Chris Hemsworth vett nehany lecket valami jo tanartol es egy picit jobban jatszik mint korabban. Jobban is elvezi a szerepet, es magat a szerepben; ez pedig a legnagyobb ajandek, amit egy nezo kaphat: egy szineszt aki elvezi a jatekot.

Jeff Goldblum eleve egy nagyszeru szinesz, imadja a szerepet, ugyes konnyedseggel jatszik. Semmifele erolkodes nincs benne.

Cate Blanchette is jo szinesz, de nincs mit jatszania, csak verekednie egy idetlen feldisszel a fejen: nem is megy melyre a szerepben. Szandekosan. Latszik a szineszi (rendezoi?) valasztas a felszinesseg mogott.

Emlitesre melto, nem ebben a szerepben de amugy, Mark Ruffalo. O jatsza Hulk-ot es a Hulkka valtozo Bruce-t. Egy remek szinesz aki nem kimondottan az ilyen jellegu filmekben bontakoztatja ki tehetseget. Emberileg is megnyero, aki "Az eletem nelkulem"  (egy film amit kotelezo megnezni!) jellegu, csodalatos filmekben remekel.

A szereposztast Karl Urbannal egeszitettek ki, aki Eomert jatszotta a Gyuruk uraban, es itt is hozza a tole elvart, megbizhato, biztos szinvonalat. Nem nyujt ujat; azt adja, amit adhat a szerepet tekintve.

Ami Tom Hiddlestont illeti, evekkel ezelott eppen Loki szerepevel futott be. Az elso reszben egy nagyon mely, megsebezett, szulei (foleg apja) altal tonkretett, shakespear-i antagonista. Ravasz, alsagos, elegans, ovatos, es foleg szetrepeszti az ambivalencia. Aztan az elso reszben megtudja hogy az apja nem igazi apja, azt feletelezi hogy ezert kerul a nala sokkal ostobabb batyja a tronra; raadasul imadott anyja sem az anyja. Duhos es feltekeny a batyjara, ingerlekeny, keseru, versenyzik az anyaert es megprobal megfelelni egy kegyetlen apanak; es bebizonyitani hogy az imadott batyja egy uresfeju senki. Verszerinti apja is belekeveredik a tortenetbe, akinek Loki szovetseget ajanl (elarulja neki a nem verszeritni, de ot felnevelo apat annak az apanak, aki ot egyszruen letette egy sziklara kisbabakent), de amikor ez utobbi a neveloanya ellen fordul, megoli ot. Egyszoval egy verbeli dramai hos, aki utan mindenki megnyalna mind a tiz ujjat. A szinesz pedig brillians. Ugy lattam a Thor 1-et hogy egyaltalan nem allt szandekomban megnezni: Tom egyszeruen odaszogezett a kepernyohoz a fajdalmas ambivalenciajaval, nyugtalan ertelmevel. Ami mellekszalnak indult es azert irodott, hogy Thort bemutassa, eletre kelt es szetfeszitette a kereteket. Loki tehat foszerepet kapott az Avengers-ben, ahol egyertelmuen atall a gonosz oldalra: kiralysagot igertek neki, hat kiraly lesz, ha beledoglik is (vagy mindenki mas...). A keseruseget gyulolet veszi at, megtagadja apjat es testveret, akivel azert megprobalja megertetni, mi zajlik benne. Vegul megfekezik ot, es visszaviszik Asgardra, ahol aztan a Thor 2 kezdodik. A szinesz itt szinesiti es melyiti a figurat. Az anyjuk meghal (egyebkent Loki meg hibas is benne valamennyire), a testerviszaly tovabb fokozodik, mig aztan az anyjuk halala kapcsan a figura teljesen osszetorik (egy-ket fontos resz sajnos kivagasra kerult a filmben), es osszefog a testverevel hogy bosszut alljanak anyujert (Innen a hires mondat ami rovid ido alatt film-imadok kedvenceve valt: "a haragomban bizhatsz (trust my rage!)"). A Thor 2 Loki figrajahoz jo adag komediat is hozzaadott. Persze egyfolyataban cukkoljak egymast Thorral; a vicces szobeli bunyok neha majdnem verekedesig fajulnak; de az egesz rendkivul szorakoztatoan van megirva.

A Thor 3-ban nem latunk elmelyulesi vagy szinesedesi folyamatot Loki figurajaban. A film nyiltan arra alapoz, hogy Loki a ket film kozotti idoben megbocsajtott, es a szeretet ujra dominal benne, akarmilyen ravasz es hutlen is emberekhez vagy ugyekhez. A figura, mint ahogy az egesz film, ala van rendelve egy nagyon feszes scenarionak, amely a melysegek elkeruleset tuzi ki celjaul. Akarhanyszor lelekrajzba mennenk el, a sceario mar visz is minket tovabb: vagy valami humoros, jol megirt parbeszeddel, vagy egy masik jelenettel. Lokinak a masodik reszbol megismert bohoc-ene ket jelenetben el is van tulozva. Ennek ellenere Tom paradezik: olyan legies es habkonnyu, hogy a kovetkezo pillanatban akar madarkava is valtozhatna es elrepulhetne; hihetetlen energia van abban amit csinal, pontos a mimikaban, mozdulatai pedig meg mindig a szinpadrol jonnek. Elegans, frappans, oszinte, gyonyoru, szeles mozdulatokkal, kimondott szinpadi felallassal (hala Tomnak, a fel vilag tudja, hogy kell fekvesbol elegansan felallnil kamera elott!) es imadja a szerepet ami szinte a borehez ragadt. Thor szinesedik kisse, de neki is a komikus hos resz jut.

A ritmus hibatlan, de minden ala van rendelve. A zene kivalo es meglepo (minthogy a Marvel sokszor ertelmetlen, eszetelen metallal operal) akar a Led Zeppelin dalra a bunyos reszeknel, akar a tobbi reszere gondolunk. A scenario iroi ugyesen keretbe foglaltak es megforditottak nehany dolgot, de annyira halvanyan latszik csak, hogy csak szakemberek veszik eszre: Loki nyiltan ostobanak mondja batyjat (minden filmben legalabb egyszer neki is elmondja igy vagy ugy), mig a Thor 3 az ellenkezo mondattal vegzodik: "Remek otlet! Meg toled is, Thor! " A harom film alatt Loki visszautasitja a visszaerest a szuloi hazba, megtagadja az egesz csaladot (nem vagy a batyam! a te apad!), Thor minden erovel azon van hogy kibekuljon occsevel es azt haza terelje a szuloi hazba, most, a negyedik reszben azt mondja neki: "Talan jobb lenne ha soha tobbe nem talalkoznank", amit, bar Loki mindig mondott, hirtelen rossz neven vesz. A film tele van ilyen kikacsintasokkal; es apro megjegyzesekkel amik nagyon is fontosak, de annyira gyorsan elmegy minden komolynak indulo jelentben humorba, hogy a kozonseg donto tobbsege eszre se veszi. Ugyanigy van ez a szojatekokkal aminek egy reszet meghagytak angol-francia viszonylatban es a kozonseg elkeseredetten nem reagalt. Az egyetlen szojatek amivel sikerult a nem tul vajtfu nezokozonseget megutni, a kalapacsos volt. Thor kalapacsat Hella osszetori, mire Odin azt mondja a fianak, hogy a kalapacs csak az erot segitette kanalizalni, Thor attol meg a villam istene, kalapacs nelkul is. "Vagy a kalapacsok Istene vagy?!" Kerdezni cinikusan; amit franciaul ugy lehet forditani hogy a gyagyak istene; minthogy a kalapacs szot a gyagyakra is hasznaljak. Ez jopofa, ha tudjuk hogy Thor valoban nem egy eszleny.

A film gyengeje, hogy nem enged meg semmifele erzelmet; csak Tom csempeszik bele mégis egy keveset; senki mas. A film felenel Odin meghal, de a rendezesnek a szeme se rebben (a tesok jelen vannak), es olyan gyorsan napirendre ter felette, hogy a nezonek lelegezni is alig van ideje. Raadasul kozli a sracokkal, hogy van egy noveruk, aki a halal istennoje, de akar meg se probaljak megallitani, mert erosebb mindkettojuknel; le fogja rombolni a Asgard-ot, majd a tobbi bolygot is. De sebaj sincs, a fiuk a rendezes szerint gyonyoruen napirendre ternek efelett (es Thor ugy kezd el bunyozni Hellaval, mintha apuci a falnak beszelt volna. Loki szerencsere esznel van es megakadalyozza.) A masik, nehezebben felrohato dolog hogy mint minden film 15 eve, koppint egy szalat a Gyuruk urabol ( az asgardi nep menekuleset), es egyet a Harry Potterbol, arra szamitva hogy a kozonseg "nem ugyanaz mint akkor", ami eleg olcso mentseg, de mégis mindenki el vele. Ami pedig a Gyuruk urat illeti, ketten is jatszanak a stabbol a Thorban (Karl Urban es Cate Blanchette, raadasul a legtobb jelentben egyutt jelennek meg).

Mindent egybeveve a film egy kivalo csaladi mozi ahol akkor sem unatkozol (tulsagosan), ha nem lattad az elozo reszeket; hianyt erzel azonban ha Lokit dramai melysegeben akarod latni. Hibatlan ritmus, kivalo rendezes, profi szamitogepes technika es jol passzolo zene; egy film, amin lehet nevetni is, de elorebb viszonylag kevesse mozgatja hoseinket.

Ma vagyok 39 eves.

Meg hagyok magamnak egy evet a megrendulesre.

Tegnap este beultem egy etterembe es probaltam ujra kapcsolatban lepni onmagammal.

Ha ossze kellene foglalni, hol tartok az eletemben anelkul hogy azt kezdenem el reszletezni amit elertem es megtanultam, azt mondanam hogy egyetlen dologrol vagyok igazan meggyozodve: arrol, hogy jo helyen vagyok. Hogy Franciaorszagban kell elnem.

Minden mas kutya vacsoraja. Hiaba alakulnak jol a dolgok, tudom hogy egy pillanat alatt minden romba dolhet. Azt is tudom hogy nem omlik minden ossze, szepen haladok a karrieremben, remek kis lovam van akivel nagy az osszhang, es a keresetem novekszik es jo annyira hogy hamarosan felpakolom az egesz bandat magam korul, es elmegyunk videkre egy gyonyoru, nagy hazba, parkkal. Ha nem jon kozbe semmi, minimum igazgatoi allasbol megyek majd nyugdjiba, de ez valoban a minimum: valami nagy modszertani, politikai befolyassal rendelkezo kozpontban vezetonek lenni (meg) izgalmasabb lenne.

 A kerdesem inkabb, hogy ennyi-e az elet. Tenyleg nem tartogat mast? Hol van belole a misztikum, a spiritualitas, hol van benne Isten? Hol van benne az igazi szeretet? Hol van benne a lenyeg es hol vagyok benne en? Hol van amit igertek nekem mielott megszulettem volna? Igerettel jottem a vilagra, es vele feladattal. Nem mindenkinel ez a helyzet, de nekem szovetsegem van Istennel. Es valahogy szinte kizart, hogy egyfajta dolgot csinaljak; mint ahogy a szinhazi eletem is hozza(m) tartozik.

Ami Franciaorszagot illeti, olyan melyen gyokerezem benne, mint keves francia.

Occitania tajai, illatai, tortenelme hosszu eleteken at ivodott belem. Itt vagyok igazan itthon a vilagban; a kozepkori Franciaorszag maradvanyaiban, amikor Europa meg nem keveredett ilyen mertekben Afrikaval. Es Parizsban is, persze. Normandiaban aki Szent Mihaly hegyen veszekszik Bretagne -al; a nemet vonasokat meg mindig magan hordo Elzaszban.

Az Alpokban.

Tobbszor is lerobbantunk az Alpokban autoval (egyszer Xavier-val, egyszer a csaladdal); keso este. Leszallt a csikorgo-hideg ej a hegyekre es a levego kemeny mint a tegla. Es mind a ketszer, amikor kiszalltam a kocsibol, es neztem a hatalmas helyen a tobbi, meg hatalmasabb csucsot, arra gondoltam, Isten bizonyara itt lakik. Mindenben benne van; fakban, kovekben, a legkisebb levelben. Az elet mozdulatlanul zubog benne. Az Alpokban meghalni talan osszeolvadast jelent valami hatalmas, megfoghatatlannal.

Az ocean felelmetes szurkesege, a mediterran tenger jatekossaga harom felol oleli at ezt a foldet, amelyen a vilagtortenelem egy  reszet irtak.

A Loire-menti kastelyok az eleven mult es annak gazdagsaga.

Es a lovam, akinek nagyanyja meg szabadon vagtatott a Camargue -i mocsarakban.

Magyarorszag, csodalatos irodalmaval, zenejevel es epiteszetevel, gazdag nyelvevel szinezett engem, de az igazi gyokereim itt vannak, megmagyarazhatatlanul, de visszavonhatatlanul. 

Az elmult ot hetben nem irtam, mert rengeteg dolog tortent. Ez elegge ellentmondasos, de csak kapkodtam a fejem az esemenyek forgatagaban.

A Veggel kezdodott. Kihuztam a labam a munkahelyemrol es Szypet kirugtak.Rogton masnap. Arra hivatkoztak hogy tiszteletlen a vezetessel es rossz csapatjatekos. Nem volt ellene semmi igazi bizonyitek, csak H.bement es tett rola hogy az igazgato azonnal csekedjen. Ragozhatnam hogy mennyire igazsagtalan es mekkora hibat kovetett el az igazgato; amikor mindenfele bizonyitek nelkul sulyos hibat fogott ra es egy nap alatt eltuntette anelkul hogy a tobbi vezeto tudott volna rola: neki jo oka volt arra hogy eltegye kedvenc faltoro kosomat lab alol. Sok  vizet zavart: G.onteltseget, H. tehetetlenseget, az igazgatonk alkalmi tisztessegtelensegeit.Szypi ugyanis mindezekre raerzett es nem volt kepes befogni azt a csinos, fodros babaszajat. 

Aztan az igazgato elment  nyaralni es mindenfele informacio nelkul magamra hagyott harom hetre. Az informacion  kivul meg egy valamit nem hagyott: embert a munkara. Ossze-vissza elfogadta mindenki nyaralasi kerelmet, es nem gyozodott meg arrol, ki fog a fogyatekos emberekkel dolgozni. Ezert aztan harom hêtre ott talaltam magam a kommandnal ember nelkul. Szypi nelkul,is. Cserebe egy brutalis elmebeteggel. Visszaerkezesem hajnalan hihetetlen viharba kerultem egy nagy hajoval, amit nekem kellett elnavigalni zéro segitseggel, biztonsagi ov nelkul. Volt minden a harom het alatt: beragadt lift, nem eleg penz a bankszamlan arra hogy kajat vegyunk a rank bizottaknak, egy panikolo kollega akinek a csaladjat valami zavaros drog-ugy miatt megfenyegettek ezert fel akarta bontani a szerzodeset azonnal, egy masik, ot honapos terhes kollega orult gorcsokben fetrengve, es ha mindez meg nem lett volna eleg: egy kessel hadonazo elmebeteg, egy fiarol hallani sem akaro anyaval, ot allig felfegyverzett rendorrel, ( a keses orultunkkel targyalni jott rendor imadnivaloan csinos volt)  a mentokkel, kezuket hol moso, hol dorzsolo partnerekkel, es egy talpig szeplos, magas pszichiaterrel aki hajnal negykor az ugyeleten kinezett a szemuvege felett es ketsegbeesetten annyit kerdezett: " Mit akar maga tolem?" 

Szypi rosszul elte meg a kirugasat. Belogott hozzam. Az irodamba. Tobbszor. Ma vegzett es nem engedtek meg azt sem, hogy elbucsuzzon. Ezert elmentunk sorozni. Csodalatosan vonzo es joszagu volt. "Azert jo volt ez a hat honap egyutt" vigasztalta magat. Elnevetgeltunk azon hogy egyszer ertekezleten felfortyantam ra: tudod hogy bosszanto vagy ?! " O pedig csipobol visszavagott: "Akkor mar ketten vagyunk!" aztan elpirult es dacosan nezett ram. Dobbenten rameredtem es elnevettem magam. Az en kis faltoro kosom. Hanyszor fog meg keservesen fizetni azert, mert ugy gondolja, addig veri a fejet a falba, amig az egyszercsak elugrik elole. Szeretne stabil lenni, kicsit nem koltozni, biztonsagban erezni magat- de megis Imad kalandozni. 

Mikozben a sort itta, es en almodozva nezegettem az izmait, azt javasolta, menjunk el egyutt lohaton vilagnezobe. " Talaltam ket szamarat is, az hozna a holminkat." Elmennek vele es vitatkoznank, reggelente morogna mig  kavehoz nem jutna; rengeteget nevetnenk, es szabadok lennenk. A kalandorok szabadok. Lelegznem be  a lelket, az elni akarasat, a forrosagat. 

Megolelt es azt mondta: az Isten vigyazza lepteid. Es elvaltunk. Minden bizonnyal orokre.

A te utadat is az Isten vezesse, draga szerelmem. 

Reges-regen, az operencias tengeren is tul, volt egy gyogytornasz kolleganom. Harminc koruli volt, felnott, vekony, torekeny kis no. Hatizsakkal jart dolgozni a megyei korhaz harmas szamu pszichiatriajara. En mindossze huszonket eves voltam, csicsa taskaval es csicsa, attetszo selyemnadragban jartam tangaval alatta.

Egy videki varosban laktunk Magyarorszagon. Olyan videki varosban, ahol egy busz es ot perces gyaloglas eleg a korhaz eleresehez.

Sokat beszelgettunk. Ket gyereke volt. A noverszallon lakott egyeten szobaban, ahol megtiltottak hogy latogatatoja legyen este nyolc utan. Emlekszem, a gyerekek egy nagy, megvetett agyon jatszottak, mikozben o valamit keszitett nekik enni, en meg tengtem-lengtem a konyhaban beszelgetve.

Egyszer nem jott be dolgozni nehany napig. Senkit se izgatott igazan, legfejebb nincs gyogytorna az alkesz pszichopataknak, akik kozul neha egy-egy az agyhoz kotozve valamelyik reggelre meghalt. A foorvos ur konstatalta hogy az illeto meghalt, a hullat elvittek -nem lepodtem volna meg ha a kukaban kot ki-, es el is toroltuk a halalt.

Szoval kolleganom nem jott reggel dolgozni. Azaz dehogynem. Bejott, elkeseredeseben felvagta az ereit, de nem sikerult meghalnia. Nem verzett elegge. Maganyosan vegig sietett a folyoson, nehany vercseppet hagyva maga utan. Az ajtok ugyan nem voltak zarva, a noverek es segedapolok viccnek alcazva egymast cikiztek. Van aki bagozott, de leginkabb annak a kolleganak a fenekmeretet kritizaltak, aki eppen nem volt jelen. Lehetett latni ahogy a gyogytornasz vegigmegy a folyoson, folyik belole a ver, majd kimegy a kapun es elsetal az egyik tombahazig. Talan nem talalkozott senkivel a liftben aki megkerdezze, miert sir es miert akarja magatol eldobni azt, ami nem er semmit, de amivel semmi fel nem er: az eletet. Felment a tiezedikre es leugrott.

Itt hagyta a ket kicsi gyereket, meg ezt az ocsmany vilagot amiben minden, ami jo, voltakeppen csak a rossz alcazza magat. 

Es senki, senki az eg egy adta vilagon nem szolitotta meg az egesz hosszu uton ami kivezetett az emeletrol es at az egesz hatalmas gyakorlo korhazon, hogy mégis, van -e kedve inni egy gyumolcslevet, vagy hogy hogy vannak a gyerekei. Atment, elment emberek mellett. Es nem erdemelte meg a figyelmuket.

Igy veszik el a lelek az utvesztoben. Minel hangosabban kiabal, minel jobban konyorog segitsegert, annal kevesbe haljak meg. Talan az a legnagyobb feladatunk ezen a foldon, hogy leszamoljunk anyaink altal atadott illuzioinkkal. Anyaink elhitetik velunk, es az alnokabbak hosszu evekig ringatjak hazugsagban magukat es gyermekeiket, hogy ott lesz valaki majd, ha osszeomlik a vilag. Ha langol minden korulotted, amikor mar nem tudsz lelegezni es a tudod kiszakad a fajdalomtol; akkor majd valaki kezen fog, a terdere ultet, es minden rendben lesz.

Nem igaz. Senki nem fog kezen. A legnagyobb egyetemes hazugsag, amelyet minden artaltlan, puhaszaju, falatnyi labacskaju eloleny elhisz a nonek aki szeretettel nez ra es oleli, az az, hogy nem vagyunk egyedul.

Szombaton volt idom a fedetlen palya homokjaban ulve ujra arra gondolni, milyen szerencsem van hogy eppen Gardie a lovam. Harom honapos kora ota ismerem, amikor meg egy kis kremecske volt, erdeklodo, kedves, jol kezelheto.

Azota nagylanyosodik, ertelme tavoli csillagkent ragyog, akarata vassa kovacsolodik. Nem ker, hanem kovetelozik es mindent meg kell vele targyalni. Nyafog, tesztel, es allandoan azt kerdezi: "Miert?" Bar a cumi meg kilog a szajabol, nagyon tudja, mit akar. Eppen csak  a babajat nem hurcolja az orakra.

Szigoru sajat ritmusa van. Nem lehet csak ot ugy elvinni barhova, elobb idot kell tolteni vele; atlepelenkazni, megetetni, megitatni, es a cumikat bedugni a szajaba. Utana talan mehetunk. Menet kozben megall beszelgetni a lovakkal egy kicsit, meg fuvet nassolni az ut szelerol. Egy jo ideig felagaskodott ugyanazon a helyen, nem messze a legelotol ahol lakik, de mara mar tulleptunk ezen.

A tanulasi folyatamban szetszort. Nezeget mindenfele, megprobal maganak fuvet csenni, ranyerit az arra jaro lora. Turelmetlen es nagyon ertelmes. Mindent gyorsan megert es ugyesen megcsinalja; de amikor nagyon megdicserem, tobbet nem hajlando ujra csinalni. Ilyenkor lecovekel a palya kozepen es hulyenek tetteti magat. Kepes zsirafnyi nyakat ereszteni mert huzom, de nem mozdul. Ha duhong, olyan erovel csapkodja a labat a foldhoz, hogy egyszer kette repedt a korme. Kozben nyerit es fel-le vagdossa a fejet.

Szoval szombaton ultem a homokban, mikozben a csillagos ertelmu nyeritve  fel-s ala vagtazott az egesz lovardaban. Elozoleg a szaron valo ugetest gyakorlotuk es nagyon ugyes volt. Mar nem volt kedve megfordulni, de eroltettem. Egy darabig allt mint a covek, en meg helyben turtam a homokot a labammal, mint egy rajzfilm- figura aki valami nehezet probal elhuzni. Guardie egyszercsak megindult, elore ugrott vagtaban, majd elbakugralt mellettem, es bal hatso laba leduletbol a bordaimban vegezte. Elallt a lelegzetem, es nem is nyertem egyhamar vissza. Aki tudja, milyen amikor egy lo megrugja, annak nem kell meselni ezt az amugy nehezen lefesheto allapotot; aki nem tudja, az szerencses. A beleim majd' kifolytak a hatamon. Guardie meg ugralgatott nehanyat szabadon, majd visszafordult es hirtelen megremult. Azt sem tudta, hova szaladjon; ezert lerohant a tobbi lohoz, majd megfordult es a baratnojehez rohant, aztan a noverehez; aztan vissza. Annyit eszleltem, hogy idonkent egy kiscsiko kondenzcsikot huzva maga utan elvagtat nem messze tolem. Ketsegbeejtoen kivulrol lattam a helyzetet, ahogy ulok es varom hogy a majam visszamasszon a helyere, mikozben egy kerge kis spanyol lovacska sikitva rohan fel - s ala.

A tobbi lovas megfogta ot, majd egy fel ora mulva en is bementem a mezore hozza. Messzirol szidtam, o meg lehajtott fejjel alldogalt az egyik sarokban. Nem kozeledett felem, de amikor odaertem, megnyalogatta a kezemet.

Azert elvittem lezuhanyozni. Erezte hogy tulfeszitette a hurt, ugyhogy angyalkakent vonult mellettem, ensohanemlegelekcsakugy -arccal. Elete elso zuhanyaban az egyik nagyon tokos loapolo csaj segitett, aki kiabalt es masodszorra pofozott; dicsert es simogatott amikor Guardie jol viselkedett. Mindenesetre nem kezdte el magyarazni neki, hogy jo kislanynak kell lennie, es nem alkudozott vele ("ha jo vagy, jo sokat legelunk majd!"), mint en szoktam. Ennek hala Guardie, miutan vegig tancolta a zuhanyban az egesz helyseget, duhosen csapkodott a labaval, minden lotol sikitva segitseget kert (a vegen az egesz istallo osszes lova ot nezte), vegul mégis megnyugodott es egeszen le tudtam zuhanyozni.