Pontosan ma husz evvel ezelott az utolso is leerettsegizett kozulunk. Husz eve es egy napja delelott bekerultem szobelizni, vazlatot irtam mindenbol; negyen, talan oten voltunk benn diakok es vagy tiz tanar vart rank.

Magyarbol Petofit huztam. Elozoleg pedig a harom temabol orola irtam. Kidolgoztam amit mondani akartam, es nagy sokara, megis ijesztoen hamar eljott a pillanat, amikor kedvesen megkert az elnok, hogy faradjak az asztalhoz. 

Imadtam az irodalmat, es eleg jol tudtam, de mindig rossz jegyet kaptam, mert a tanar gyulolt; nem csak engem, sokunkat. 

Egy evvel azelott, amikor a Gyasz cimu konyvrol kellett elodast tartanom, anyait-apait beleadtam hogy at tudjam adni az iras es a cselekmeny sulyat es fajdalmat. Az egy oras, kimerito tolmacsolas utan a magyar tanarom annyit mondott: "ugy latszik, nem ugyanazt a konyvet olvastuk." Hiszterias, kenyes, muvi sohaja volt; szokere festett, mestersegesen bodoritott haja es hosszu, feltuno lancokat hordott. Elegansnak akart latszani, bar csak egy idosodo boszokany volt aki szepsegenek romjaiert diakjain allt bosszut. Magas tronjarol nezve le rank rendelkezett elet es halal felett. Dobbenetes igazsagtalansagat meg a kedvencei is erzekeltek. Ezeket leultette jegy nelkul vagy negyessel, ha nem keszultek. Akiket nem szeretett,a azoknak soha nem adott otost. A tudas nem szamitott. Vedtelenek voltunk abban, szeretett-e minket vagy sem. Nyiltan gunyoldott rajtunk es nem viselte el a jo alaku, csinos lanyokat, akik az oraja elott sikaltak le magukrol a ruzst, amely pedig orajta allt szanalmasan. 

Most is ott ult; elvezte a hatalmat, mikozben leultem bemutatni a huzott temat. Amikor kimondtam Petofi nevet, ramugrott. "Ebbol mar irtal! Azonnal huzz masikat!" Mar nyultam volna a papirok utan amikor az elnok megallitott, es egyszeruen annyit mondott: " amit huzott, abbol fog vizsgazni. " A no lekushadt, en pedig otosre feleltem magyarbol. Lattam az arcan hogyha tehetne, megbuktatna, de most tanuk vannak, nem elhet vissza a hatalmaval. 

A legvegen a muveszettortenet jott. Paradeztam. Imadtam es nagyon jol tudtam. Addigra mar meg voltam konnyebulve. Elkezdtem mindenkihez beszelni. Az amugy kozombos tanarokat is erdekelte amit mondok. 

Akkor valami tortent. Evekig nem jottem ra, nem analizaltam, nem volt erdekes. 

Azon a napon, tegnaphoz husz eve derult ki, hogy ha hagynak, akkor sikerul. 

Gimiben az egesz tanari kar azon igyekezett hogy megmagyarazzak nekunk, hogy hulyek vagyunk es nem fogjuk semmire se vinni. A harminc-sokunkbol talan otnek volt szerencseje mert eleg jok voltak elsosorban matematikabol, ezert el lettek konyvelve mint intelligentzia. Emberileg sehol sem voltak, es egyikuk sem csinalt karriert; megis ok voltak a Jovo. Mi, tobbiek, a mileszveledigygyermekem kategoriaba tartoztunk, en meg raadasul a jezusmaria! -kent felcimkezettbe is. Engem az emberek es az emberi kapcsolatok erdekeltek. Abban rengeteg tapasztalatot szereztem,  es sokszor figyelmeztettem masokat leselkedo baj eseten. Nem ertettek. A matekot igen; de embertarsaikat nem. Nem mentek semmire a matekkal, de elhittek, mert elhitettek veluk, hogy nekik all az elet. Mint ahogy a magyar tanar csak elhitette velunk, hogy a szel neki futyul.

Voltakeppen jatekai voltunk mindenfele szelnek. A belyegzessel kezdodott. Nem a kerultbol jottel? Bumm et belyeg! Az osztalyfonokunk az elso nap bejott es azt jatszotta velunk, hogy mindenki mondjon egy mondatot ami eszebe jut. A barpulton elfolyo reszeg osszetettebb pszichologiai jatekot javasolt volna. Errol persze mit sem tudtam meg akkor. Ugy ereztem, vajkalni akar, es nem akartam adni magambol. Azt mondtam hat,  faj a fejem. Lattam rogton hogy bunt kovettem el: rosszat mondtam. Belyeg,bumm. Nyafogos, gyenge, azaz nem a mi csodas, elit gimnaziumunkba valo. 

A mai napig nem igazan ertem, hogyan gondolhatta, hogyha franciaul beszel hozzam az elso oran, akkor franciaul fogok neki valaszolni. Eletemben o volt az elso aki ezen a nyelven szolt hozzam, en meg remegve neztem ra vissza. A kornyezetem szivta a fogat. A francia nagyon nehez, ez a gyerek sose fogja megtanulni. Tizenot ev mulva egy nagy parizsi szinhazban Csehovot jatszottam. De nem barpultos francia tanarnomnek koszonhettem. 

Aztan egyszer rajossz azert, hogy kepes vagy valamire. Hogy nem te tevedtel, nem te lattad rosszul, hanem az a felnott veled szemben igazsagtalan es rosszindulatu, aki szant szandekkal annyit art negy even at, amennyit csak tud. Elhiszi maga is felsobbrenduseget.

De a negy ev veget er egyszer. Kedves bennunk nem hivo szulok; kedves, frusztralt, pitianer, semmire nem valo es valos tudassal nem rendelkezo tanarok, eltelt a negy ev. Tobbe mar nem artotok nekunk. Eltorpultok. Oda kerultok, ahova valok vagytok: a lenyegtelen kategoriaba. Elottunk pedig megnyilik az elet. Belolunk meg barmi lehet; erzitek? Es eljohet meg az ido hogy szuksegetek lesz rank mikozben azok maradtok, amik: utolso szemetdombon csipkelodo kakasok. Hiszen gondoltatok-e, hogy pont husz ev mulva Parizsban reszese leszek egy kiserleti intezmeny megnyitasanak mint szakmai vezeto? Gondoltatok volna, hogy tobb diplomam lesz amelynek egy reszet idegen nyelven szerzem meg? Kinek a szolgalataban alltok ti, tanarok, szulok, amikor keszsegesen alairjatok hogy a gyerek hulye es csak rossz vege lehet? Hogy jottok ahhoz, hogy a sajat magatok alkotta remenyseget leirjatok? Hogy gondolhatjatok, hogy pokolla tehettek negy evet-buntetlenul?

Az erettsegi bizonyitvany atvetele elott kineztem es megvettem magamnak eletem elso noi taskajat. Fekete volt, ket ezustos csipesszel merevitett oldalan. Es D.osztalytarsnom mosolyogva azt mondta: de szep. 

Ez volt a hozzam intezett utolso mondata: atvettuk a bizonyitvanyt es ki -ki elszivargott a maga utjara orokre. 

Akkor eloszor es utoljara egy masik utat valasztottam, hogy legyalogoljak a hegyrol. Egyedul voltam, aranyosan sutott a nap, a fekete taskaban az olyan kin-keservesen megszerzett negyev-gyumolcs. Es unnepelyes csend volt bennem. Tudtam: innen mar csak jo johet. Becsulettel megkuzdottem. Megprobaltam nem artani, pedig nekem oly' sokan artottak. Tuleltem negy borzalmas evet. Nem latom tobbe oket. Sem A.-t, aki negy evig atvert es hulyet csinalt belolem baratsag cimszo alatt, sem Am - et aki egy nap az imadattol elolvadt, masnap pedig mar utalt. Sem ot, sem ezt, sem a harmadikat. Nem latom oket tobbe. Mire leertem a hegyrol, emlekke valtak; elhalvanyolodo fantomokka akik illedelmesen besorakoztak lelkem egy elrejtett zugaba. 

Azota hiszek magamban. Azota tudom, hogy nincs igaza feltetlenul annak, aki a hatalmat gyakorolja a masikon. Azota jarok a magam utjan, es sajnalom azokat, akikben nem hisz senki.

hosszu, az elmult honapokban rohanas vagy roham-szeru munka utan- ami foleg engem jellemzett-, ma megnyitottuk a masodik reszlegunket. Minden gyakorlatilag nekem koszonheto, amire buszke vagyok, meg ha ma orult fejfajast is okozott az ebbol adodo stressz.

Iskolakezdeses, huvos, osz-illatu nap volt ma. A szel nem az egyeduli volt aki a fakat tepdeste. Az epitkezeskor atvagtak ot nagy fa gyokeret, amelyek sajnos igy meghaltak. A mai, valodi viharnapon kivagtak a hatalmas fakat. Reggel kilenckor mar javaban vagtak a szep koronakat. Tizkor szalingozni kezdtek az emberek. Santikaltak a kis batyujukkal, kisertek oket kizsigerelt, idosodo szulok, aggodo anyak adtak at nekunk fogyatekos felnott gyerekeiket. JB ragyogott a boldogsagtol, nagyon izgult hogy johessen. Lelkesen nekiveselkedik otszor a mondatanak, nem adja fel, addig ismetelgeti mig megertem, majd elnezest ker amiert nem tud erthetobben beszelni. Osszenezunk Szippel, mi szegyeljuk magunkat.  Megerkezik M., idos apjaval aki mindent elfelejt. M. Megkonnyebbul, mikor elmegy bar marasztalom egy kavera: ismerd meg, akik a lanyoddal fognak dolgozni. De mar megy is. Az ajtobol sarkon fordul: elfelejtette mondani hogy a lanyat naponta meg kell szurni. Es ezt most mondja? Kerdezem tole. De leakasztok egy apolonot a vilag vegerol. Azonnal indul. Szerencsere az ampullakat megvettek idefele jovet. Es fel is van irva receptre. 

Harom fele szaladunk. Szip D.-nek segit. D arnyeka onmaganak miota egyszer egy csodalatos, meleg nyari napon a gyerekeivel hevereszve a tengerparton egyszercsak megallt a szive. Visszatert kozenk, de orokre elvesztette onmagat. A batyja hozza el, remenykedik, biztatja occset: itt majd szerez maganak baratokat. Allnak tetlenul, nem birnak elbucsuzni, nem birja ott hagyni. Hivom oket tizoraizni, egyutt. 

A folyoso masik vegen H. fogadja az apolonot. K. egy pillantast vet a receptre, ramosolyog M.re es mar fertotleniti a kezet. Szip elszivarog. JB varja a konyhaban, Szip tiszta arcan megfeszulnek az izmok hogy megertse JB-t, aki mosolyogva ujra kezdi. 

K.nak szabatkozom. Nem tudtuk a szurast, ne haragudj. Eljon hozzank, amikor csak kell.Hisz bennunk. Hisz abban, amit egyutt tudunk megtenni. 

A folyoson P.all es morog. Egy ferfi es egy no kiserik, tanacstalanok, duhosek. Odarebbenek. En vagyok a fonok. Az egeszert en felelek. Ok meg a partnereink, elkisertek P.t, aki all es morog es serteget mindenkit. Osszevillamlom a ferfivel: o is vezeto, es fel hogy P elviselhetetlen lesz, de nem tudja ravenni hogy ne legyen kellemetlen. A non latszik a kimerultseg mig a ferfi tartja magat. Fonok, nem hibazhat. Pedig orditana. Kiosztana P.-t , akiert mindent megtesz, az pedig a kutyaba se veszi.

Ramosolygok. Harmincas, szexis, jokepu, szabadnak tuno peldany fekete hajjal, markans vonasokkal es eberen-jatekosan csillogo, kek szemmel. Finoman rajzolt alakja van, nyulank, vekony, arad belole a ferfi-hormon, megzabalnam ha lenne ra ido. Szabadulni akar P.tol bar vette az adast; kinkeservesen visszautasitja a kavet. Remelem, hamarosan talalkozunk. -Nezek ra athato tekintettel, mire az ove atmelegszik; de ott van vele a kollegaja, nem lephet de leheletnyit ramragyog. En is, valaszolja. Szip becsuszik a kepbe, inge felso gombja nyitva, egy igazi csodat hordoz alatta, bar sejtelme sincs rola. Int nekem, ertem ot egy negyed mozdulatbol: Valaki megint Megerkezett. Nem tudom hogy dolgoznak, ha ugy mint maguk az remek lesz, mondja P. cinikusan. A ferfi kezet nyujt neki: vegyuk ugy, hogy ez a mondat a viszontlatasra. Sut belole az erofeszites hogy ne vagjon vissza, bele kapaszkodik a mosolyomba, megint ferfi lesz, arcomba vagja a hormonjait. Elbucsuzom tole, talan orokre. 

Megint erkezik valaki. 

Aztan egyedul maradok vele.

Elozoleg futok a specialis agyakert, a profi matracokert, egy TB kartyaert, es M.apja utan. 

Majd ebedelunk L.el. L idos de meg sok ideje lenne, meg jol lehetne, ha nem lett volna keservesen koraszulott hatvanot eve. "Mindig azt gondolom hogy van remeny, aztan rajovok hogy csak illuzio volt. Mar nyolc honapja hogy ezt csinaljuk. Korhazban van, aztan hazajon, aztan ujra korhazba kerul. Es mindig hittem, hogy jobban lehet. -csurog a konnye mikozben eszi a lencset.- Szembe kemm vele neznem hogy meg fog halni. Borzalmas volt ma bemenni hozza es elbucsuzni tole. Megegyeztunk hogy nem elesztjuk ujra, hagyjuk elmenni. En pedig egyedul maradok. Egyutt akartunk ide jonni elni a felesegemmel, de mostmar egyedul jovok. " 

Kinn zuhannak a foldre a halott fak.

A sajto kulonosen felkapott minket, miota az uj miniszterelnok es a fogyatekosugyi megbizott betoppantak egy szep reggel. Azota majd' minden nap hivnak minket, ma is beszeltem egy ujsagiroval. Az egyik nap Pici Blansit interjuvoltak meg, azelott Szipi adott telefonos interjut. 

Szoval mondom, hipp-hopp megszerveztek a miniszterelnok latogatasat. Abban a pillanatban, ahogy eldontotte, eljon, semmibe nem volt beleszolasunk. A miniszterelnok hivatal szombaton hajnalban beallitott, felmerte a terepet az osszes veszkijarattal es veszelyforrassal. Berendeztek egy termet, a sarkokba elethu viragokat allitottak, es szigoru ulesrendet csinaltak. Vasarnap reggeltol a média tomegesen alldogalt a parkoloban, az egesz utcat lezartak. Hemzsegtek az elnok testorei es az elharitosok gepfegyverekkel. A varosbeliek megneszeltek az uj miniszterelnok jovetelet es a lezarasok menten gyulekeztek. Neki alltam az egyik biztonsagival alkudozni, hatha beenged a parkoloba, de nem volt vicces kedveben. Mire talaltam parkolohelyet, a kamerak ki voltak hegyzve. Atbillegtem elottuk a tizenot centis magassarkumban mint egy csinos hazimacska a hatalmas, lancon tartott kutyak elott; az igazgato elem rohant es levonszolt a tereprol "mindjart itt vannak, gyereeeee maaaaar!" suttogassal. A miniszterelnok beszelgetett velunk, aztan ajandekot adott es korbe jarta a mar megnyitott reszt. En Szipi mogott ultem, aki csodalatosan csinos volt: oltonyben es nyakkendoben, frissen nyirt hajjal, amirol megkerdezte: " hatul egyenes? Mert oldalt elcsesztem!" ("Nekem jonak tunik..." - valaszoltam zavartan hirtelen kozelsegetol) 

A helyszinen mindent a miniszterelnoki  hivatal intezett, meg sem mozdulhattunk az engedelyuk nelkul. A szemelyi asszisztensek ugrasra keszen lestek, hogy kiszolgaljak a ket minisztert, elvegyek  a kezukbol a papirt, tollat adjanak nekik, vagy barkit felretoljanak. Elneztem a nalamnal csak nehany evvel fiatalabb asszisztenst, ahogy mar-mar esztetikusan surgott-forgott embere korul: egyetlen feleseges mozdulata nem volt, mindig tudta, miert es hova lep, kerdes nelkul kitalalta mindenre a valaszt. En nem tudnek ilyen jellegu munkat csinalni es igy szolgalni, elkepesztett a hatarozottsaga es ez a szorongas-mentesseg, amivel lubickolt a legmagasabb protokolok kozt. 

A legkozelebbi nagy dobas ket het mulva a a legfelsobb egeszsegugyi szerv igazgatojanak latogatasa lesz. 

A hazassag intezmenyet szidtam valamelyik nap Szepnel. Szep nem szolt semmit de lattam hogy nem feltetlenul van ellenere, amit mondok. Mig folytattam a pattogast, o a naptarat nezegette es hangosan tunodott:

- Mit is javasolhatok Onnek?...

-Gondolom nem hazassagot?...-valaszoltam spontan.

Szep kicsit zavarba jott, nagyon edes volt.

A hazassag-undorom megszamlalhatatlan elmenybol jon, ebbol a legfrissebb a fonokomhoz fuzodik, akivel aznap egyutt ebedeltunk. Az o felesege is Lovas Ember, nem messze Parizstol, videken van egy idosodo lova. Nem tudta magaval hozni ide, mert nagyon draga a lotartas a regioban. Sajnos a fonokom hozzatette: "Amikor velem osszehazasodott, ugyis tudta, hogy a lovat nem hozhatja, megmondtam neki. " Felfordult a gyomrom.

Szoval ezert hazasodunk? Hogy a masikat a szabadsagaban korlatozzuk? Abban amit szeret? Hogy megmondjuk neki, mi az elsodleges ertek, es csak ez, es csak ugy, es csak akkor? Mégis mit kepzelnek az emberek, hogy birtokolhatjak a masikat? Milyen hazassag az, amiben valaki eleve igy kezd?

Nem a fonokomrol beszelve, hanem magam korul latom, hogy minel idiotabb egy ember, annal biztosabb a dolgaban. Rendben, ezt mar ot evesen is tudtam. De sajnos ujra es ujra radobbenek. Akik ernek valamit, akik gondolkodnak es ereznek, akik kerdeseket tesznek fel a vilagnak, nincsenek meggyozodve semmirol. Mert nem is lehet semmirol meggyozodve lenni. A halalon es a szuletesen kivul semmi se biztos.

Valamit le akartam irni mar regota- az uj auto vasarlasa kapcsan. Zoro segitett a megveteleben, nem anyagilag persze, csak technikailag ellenorizte mielott kifizetnem. Zoro is azok koze az emberek koze tartozik akik meg vannak gyozodve rola, hogy mindenki csak az ovekre kivancsi.

Ahogy jott szembe velem a Hyundai szalon elott, ahogy kiszallt a mercedesbol, elfogott a rosszullet.

Zoroval egyutt dolgoztam ugy het-nyolc eve, abban a korszakban amikor szinhazaztam es csak beugrottam szocmunkaskent neha a korhazba, kereset-kiegeszitonek. Zoro orvos volt ugyanitt. Volt egy rovid ideig a szeretom is. Ez a het-nyolc ev nem telt el anelkul hogy az ido vasfoga rank irta volna, amit akart. Ram is, ra is. Csak Zoro vak, en pedig nem vagyok. Hirtelen annak lattam, ami: egy kover, oreg, arab pasinak, aki mindenkeppen kivul akarja hordozni a presztizset es ezert merciben feszit. Ha nem uralkodtam volna magamon, azonnal elrohantam volna. Amikor kozelebb ert, lattam hogy hallokeszuleket hord. Mintha kest martottak volna a szivembe.  Zoro ugyanis, es ez nincs ra irva, remek orvos. Lelkesen es idot nem szamlalva gyogyitja es segiti a matuzsalem-koru pacienseit. Arra gondoltam, hogy a szalonban nyilvan azt hiszik, hogy a szeretom-hogy a Kelet - Europai csaj penzert lefekszik a loves, kover arabbal. Pedig dehogy. Es arra, hogy megvetnek mindkettonket, mikozben kifogastalan udvariassaggal, mosolyogva megmutatjak az autot, amit dehogyis Zoro vesz, es dehogyis biztositja maganak a szexet imigyen, cserebe.

A sajat magam borzalmas eloiteleteimmel leptem be amit afele hordoztam, aki segit nekem es akit eleg jol ismerek. Aki fele az eloiteletnek kizarva kellene lennie, hiszen ismerem. Hiszen nem is vagyok eloiteletes ember. Hiszen, illetve, talan, mégis.

Zoro meg van rola gyozodve hogy kell a noknek; mikozben mindket noje a penzert volt vele. Az egyiknek tobb esze volt mint a masiknak: azonnal teherbe esett tole. Aztan szetteptek ot; az ex meg a leendo gyerek anyja. Az ex hosszu valas soran eleg komoly osszegeket gombolt le rola, miutan elhitette a birosaggal, hogy egy artatlan, atvert Orosz szuzlanyka. Valoban szerelembol ment ferjhez: Zoro penzebe volt beleesve. Zoro meg allandoan felrelepett. Azzal, aki eppen jott: az emeleten levo apolonovel, a barpultos lannyal, velem.

Mostansag menekul otthonrol: az orszag barmely pontjara elmegy dolgozni, csak ne kelljen a Zasszonnnyal lenni. Igy kerult valahova Bordeaux kornyekere harom honapra, egy helyettesitesbe. A feleseg persze tudja, kivel van dolga, a cel, azaz Zoro megtartasa erdekeben azonnal bealdozott egy gyereket.

A kislany, amikor ket evesen betotyogott az irodamba, riadt tekintettel nezett ram es az apjahoz huzodott. Nem dijjazta, hogy a papa velem csalja az imadott anyjat. Szegenykem, nem termett neki semmi noi baber ott: Zoroval addigra mar a fel korhaz lefekudt ( a masik felet a paciensek alkottak).  

Aztan meg: mirol nem alkotnak velemenyt az emberek. Amikor belulrol latsz egy kapcsolatot, es kulso emberek mondanak velemenyt, elkepedten rohogsz. Velem legalabbis ez tortent a napokban.

A legnagyobb csalok, szelhamosok jatszak az aldozatot, akik nem hogy nem tehetnek semmirol, de meg csak nem is sejtik, miert megy el a masik. Nekik vajon milyen ok lenne elegendo?

...Olyan ez, mint amikor kivaloan beszelsz egy nyelvet, es valaki azt mondja neked, o is. Aztan kiderul, hogy nem kepes elmondani, hogy hivjak, de azert mond valamit. Akar el is lehetne hinni. Ha nem tudnam, hogy nem igy mondjak, es most nemetul probalsz beszelni angol helyett. De az se megy.

Ijeszto szamomra az emberi tudatlansag es az a magabiztossag, amivel az emberek "nyomjak a hulyeseget", ahogy egyik exem fogalmazna, aki mellesleg szinten azt nyomja. Es az is ijeszto, ahogy masok atverik oket. Kacagva. Siman. Mindenfele lelkiismeret-furdalas nelkul. 

Kivancsi vagyok, ha valaha felnyitnank az agyukat, a szivuket, mit talalnank benne. Nem tul sok biztatot, hélas.      

...Nemreg azt mondtam Szepnek, ugy vele maradnek. Bekuporodnek egy sarokba, es nem is szolnek hozza. Csak a vedelmet elveznem. 

Neki elhinnem, hogy meg tud vedeni azelol, mi elol senki nem menekul: a halal elol. 

Mintha korulotte semmi bantodasom nem eshetne. 

Szep onmagaban a Vedelem.

Valami Elerhetetlen.

Tegnap sikerult, talan, elkerulni a legrosszabbat Franciaorszag es a vilag szempontjabol. Elkerultuk hogy Marine Le Pen hatalomra keruljon. 

Ma a masodik vilaghaboru veget unnepli az orszag, es az uj elnok a regivel vesz reszt a Champs-Élysées i unnepsegen. 

Mint a sajto epesen megjegyezte: egy azott kutya sincs a Champs-Élysées -n, nezokent legalabbis. Holland epp annyira maganyos ezen a ceremonian,mint az ot ev alatt. Az elso naptol kezdve tamadtak ot, meg fel se kelt, ki se nyitotta a szemet. Nem tudom,miert gondolta  Franciaorszag egy resze hogy Sarkozy jobb volt; regen artott ennyit valaki mint o. Holland maganyosan tapogatozott es nem is kivanta ujra jeloltetni magat.

Macronnak is nehez dolga lesz. O a nyolcadik elnoke az otodik koztarsasagnak. Sokan csak azert szavaztak ra hogy Le Pen ne keruljon hatalomra. Amugy nem ertenek vele egyett. Nagy kar lenne elore  megbuktatni azzal hogy nem szavazunk neki bizalmat. En bizom benne -egy kicsit- , elfogult is vagyok : egyidosek vagyunk. Sokak szerint  nagyon fiatal, remelem, megfelelo emberekkel veszi magat korul.

Kivanjuk a legjobbakat. 

ket parancsolata:

- Etessmindig!

- Imadj!

Nehany kilo tomorgyonyor.

Ma az egyes szamu haz  irodajaban beirtam egy utasitast a fuzetbe.

Szipi bejott utanam es a falnak tamaszkodott.

- Bajban vagyok B.vel. Mostanaban egyfolytaban morog. Pedig en minden odaadok neki amit csak tudok. Beszelgetunk, hulyeskedem neki, nevetek vele. 

"Hogy en hogy tudnalak imadni" - jutott eszembe tetovan.